A fényes nap
Dalszöveg
A fényes nap immár lenyugodott,
A föld színje sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra,
De én Uram úgy megyek ágyamra,
Mintha mennék gyászos koporsómra.
Mert noha most erős és friss vagyok,
De több napot magamnak nem hagyok,
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Ez iccakán kellhet a koporsó.
Midőn ágynak adom testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas ályom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.
Vessünk számot én édes Istenem,
Hogy ne kelljen éltemet féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.
Színed előtt minden nap elesem,
Mert Te lettél Atyádnál kezesem.
Ha megölsz is mégis benned bízom,
Szent véredhez futok, ha szomjazom.
Napkelettől egész napnyugotig,
Szent nevedben bíztam én fáradtig,
De megbocsáss, én szívemből szánom,
Könnyek miatt nincs szememen álom.
Az ágyamban zokogva költözöm,
Vánkosomat könnyekkel öntözöm,
H megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.
Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess előbb az enyhítő kútra,
Hogy juthassak a mennyei jussra,
Úgy bocsáss el engem a nagy útra.
A föld színje sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra,
De én Uram úgy megyek ágyamra,
Mintha mennék gyászos koporsómra.
Mert noha most erős és friss vagyok,
De több napot magamnak nem hagyok,
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Ez iccakán kellhet a koporsó.
Midőn ágynak adom testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas ályom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.
Vessünk számot én édes Istenem,
Hogy ne kelljen éltemet féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.
Színed előtt minden nap elesem,
Mert Te lettél Atyádnál kezesem.
Ha megölsz is mégis benned bízom,
Szent véredhez futok, ha szomjazom.
Napkelettől egész napnyugotig,
Szent nevedben bíztam én fáradtig,
De megbocsáss, én szívemből szánom,
Könnyek miatt nincs szememen álom.
Az ágyamban zokogva költözöm,
Vánkosomat könnyekkel öntözöm,
H megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.
Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess előbb az enyhítő kútra,
Hogy juthassak a mennyei jussra,
Úgy bocsáss el engem a nagy útra.
Linkek
További dalok
